A londoni Heathrow Repülőtér meghívta Tony Parsonst, legyen a vendégük egy hétre, nézze meg minden részlegüket, és írjon novellákat a dolgozókról és az utasokról. Elvégre a Heathrow olyan, mint egy titkos város, amelyet évente hetvenötmillió utas népesít be. Tony Parsons elfogadta a meghívást, majd megírta néha vicces, néha érzelmes novelláit, amelyek mind magukon viselik a jellegzetes parsonsi ismertetőjegyeket. Olvashatunk a tűzoltókról, akik időről időre felgyújtanak egy zöld repülőgépet, hogy gyakorolhassák a különféle vészhelyzeteket.

Arról a férfiról, aki a Heathrow-n feladott, oda érkező vagy csak ott átutazó, esetleg csempészett kutyák, oroszlánok, csörgőkígyók és egyéb állatok jólétét felügyelő csapat vezetője.

A bevándorlási hivatal egyik női alkalmazottjáról, aki pályája során a legkülönfélébb meséket hallotta arról, hogy miért akar valaki belépni az Egyesült Királyság területére – sok nő hivatkozik arra, hogy esküvőre érkezett, és Harry herceg a vőlegénye!

A húszas évei elején járó, zseniális fiatalemberről, aki légiirányítóként dolgozik – és persze a pilótákról is, akik „megérinthetik Isten arcát”.